Az első szerelem 'patológiája'

A gyermekkorban kialakított kötődési minták végig kísérik az egész felnőtt életünket, meghatározzák viselkedésünket, érzelmeinket és a társas kapcsolatainkat. Amennyiben a gyermek nem kap elegendő, a szükségleteit kielégítő szeretetet, biztonságot a szüleitől - például tartós szeparáció, veszteség, vagy a kapcsolatban átélt állandó stresszhelyzetek miatt - a megfelelő kötődési séma kialakulása károsodni fog.

Sokszor megfigyelhető jelenség, hogy az első párkapcsolat, az első szerelem elvesztése szélsőségesen intenzív lelki megterheléssel jár együtt. Még abban az esetben is, ha a szenvedő fél tisztában van az elválás elkerülhetetlenségével, olyan intenzív ragaszkodást, és olyan intenzív fájdalmat él át, ami már-már túltesz a halálozás következtében fellépő gyászreakciókon is. Ennek oka, hogy a hiányzó szeretet, biztonság pótlásának vágyát tudat alatt (vagy akár tudatosan is) a párkapcsolatára helyezi át, elváláskor pedig újra átéli a korábbi elutasítottság, veszteség fájdalmát (is). Ezek az érzelmi folyamatok súlyosan károsíthatják a személy önértékelését - "engem mindenki elhagy" vagy "szerethetetlen vagyok" - gyakori gondolatok ezekben az esetekben.

Ha ilyen érzelmeket tapasztalunk magunkon, érdemes lehet szakember segítségét igénybe venni, az sokat segíthet a megfelelő önértékelés, belső béke és a jól működő társas kapcsolatok kialakításában.