2. A krónikus betegség és az identitás megváltozása

Testünk identitásunk fontos része, amely ideális esetben egészséges, esztétikus, jól funkcionál, emiatt a betegség és az azzal járó tünetek nem illenek bele az ember énképébe. A betegségtapasztalattal együtt járó veszteségek közül az egyik legnehezebb az egészséges szelf elvesztése, és az új identitás megszületése "a beteg, aki vagyok és aki leszek". A szelf elvesztésének fő forrásai a betegség döntéseinkre való hatása, a korlátozott életmód mértéke, a szociális izoláció mértéke, a betegszerep kialakulása és, hogy a páciens tehernek érzi-e magát másokra nézve.

Fontos kérdés a betegség önértékelésre tett hatása, erős vagyok mert elviselem a betegséget vagy gyenge vagyok, mert betegségem van? Utóbbi esetben a páciens kevesebbnek, rosszabbnak fogja érezni magát a korábbi önmagához, és az egészséges emberekhez képest. Emiatt a betegek gyakran igyekeznek elrejteni az állapotukat, mert az egészségesek, "az erősebbek, a jobbak" csoportjához szeretnének tartozni. Általában azoknál a személyeknél még erősebb az önértékelés csökkenése, akiknek kívülről is látható baja van, ők több negatív visszajelzést kapnak a külvilágtól és jobban is izolálódnak.

Az identitás fenntartásának fontos tényezője a kontroll érzése. Segít, ha az egyénnek lehetősége van a korábbi tevékenységek legalább részleges elvégzésére, így kapcsolatban tud maradni a betegség előtti, egészséges identitásának egy részével. Általában kevésbé sérül az identitás azoknál a pácienseknél, akiknek a betegsége születésüktől kezdve fennáll - számukra a betegség a kezdetektől az identitásuk része - de enyhébb formában ők is megküzdenek ezzel a remissziós időszakok végén, amikor a betegség újra aktívvá válik.