3. A társas támogatás szerepe a krónikus betegségben

A stresszhelyzetekkel való sikeres megküzdés egyik fontos pontja a társas kapcsolatok megléte vagy hiánya, illetve azok minősége.

A krónikus betegségekkel gyakran együtt jár a szociális izoláció és a magány, mivel a beteg kevésbé képes vagy akar részt venni a társas életben. A krónikus betegek gyakran nagy lelki távolságban élnek más emberektől, és a korábban fontos kapcsolatok jelentősége is csökkenhet. Érdemes lehet ilyen helyzetben segítő csoportokat igénybe venni, ugyanis az ott jelenlévő sorsközösség segít abban, hogy a beteg ne érezze magát egyedül. Ettől függetlenül a közvetlen környezetnek fontos szerepe, hogy alakítsa a beteg betegséghez való viszonyát: megengedi-e a környezet, hogy a beteg kifejezze negatív érzéseit; mennyire támogatja a küzdelemben vagy az elfogadásban; mennyire erősíti rá a betegszerepre, stb.

A hozzátartozóknak számos kihívással kell szembenézniük, az egyik legnehezebb, hogy meg kell találniuk a segítésnek azt a módját, amire a betegnek szüksége van. Fontos tényező, hogy a hozzátartozók ne omoljanak össze, képesek legyenek erőt adni a betegnek. A megfelelő társas támogatás csökkenti a stresszt, erősíti a pozitív gondolkodást, megóvja a pozitív énképet (testképet), és kitartóbbá teszi az egyént a betegséggel való küzdelemben. A leginkább segítő interakciók közé tartozik az érzelmi támogatás, mint a szeretet, az elfogadás, a törődés, a beteg meghallgatása, bátorítása. Rontanak a helyzeten a kéretlen tanácsok, a kioktatás, a hibáztatás, vagy a nem szakembertől származó információk.

Beteg gyermekek esetén a gyermek különböző életszakaszaiban új alkalmazkodási technikákat kell kifejleszteni, ugyanis a gyermek fejlődési fázisának megfelelően reagál a betegségre és változó megküzdési stratégiákat alakít ki.