6. A krónikus betegség szerepe

A krónikus betegség általában négy nagyobb szerepben jelenhet meg:

· Ellenség: a betegség saját identitást kap, megszemélyesül, mint egy betolakodó, aki az egyén életére tör. A cél az ellenséggel való harc, és az attól való megszabadulás. Hasznos, a megküzdést segítő nézőpont lehet, ugyanakkor annak a veszélyét tartogatja magában, hogy a páciens idővel a testét, vagy a betegség által érintett szerveit kezdi el ellenségnek látni, ezeket elidegeníti magától.

· Veszteség: a korábbi szelf, a megszokott életmód elvesztésének fokozott terhe jellemzi, ugyanakkor a betegség (sikeresen) beépítésre kerülhet az identitásba, és egy új énkép jöhet létre, ami már tartalmazza azt, tehát a beteg saját maga részeként kezeli a betegséget. Ehhez a folyamathoz gyakran társul harag a világ és önmagunk felé, illetve az igazságtalanság, a "miért én?" dühítő érzése.

· Büntetés: a beteg úgy gondolja, hogy valamilyen korábban elkövetett hibájáért bűnhődik meg ilyen módon, s a betegség valójában igazságos, megérdemli azt és az azzal járó szenvedést. Nem hasznosítható felfogási mód, mivel túlzott önhibáztatást tartalmaz. A hiedelemrendszer és az önértékelés átalakítása szükséges.

· Nyereség: a betegség kiszakítja a beteget a megszokott, kellemetlen életéből, kifogásként használhatja azt a nemkívánatos tevékenységekkel kapcsolatban, lecsökkentheti a felé támasztott elvárásokat, ezáltal igyekszik hasznot húzni belőle. Bizonyos szintig kompenzálhatja a betegséggel járó kellemetlenségeket, de hosszú távon egy túlzottan törékeny vagy mártír ember képét keltheti.

Gyógyíthatatlan betegségek esetében a második szerep felé érdemes koncentrálni a megküzdési módokat, mivel a páciensnek nincs választása, így az elfogadás és az együttélés kiemelten fontos cél.